– Magasra, magasra! – kiabálta a kisfiú, és megrántotta az apja karját.
– Nem megy, látod, hiába húzom hátra a kart – válaszolt falfehér arccal Ákos, és tettetett erőfeszítéssel próbálta emelkedésre bírni a Luna park Ufónak nevezett óriásforgójának kabinját.

Rajtuk kívül mindenki a magasban körözött, ők azonban csak nem akartak emelkedni, egy-két méternél nem sikerült feljebb jutniuk. A fiúcska csalódottan szállt ki a kabinból, miután lejárt az idő. Odaszaladt az anyjához, és átölelte a combját. Nem szólt semmit, de ez nem volt meglepő. Kérdést soha nem tett fel, néhány szóval társalgott, már ha volt hozzá kedve. Négyévesen alig beszélt, mintha haragban lett volna a világgal.

Ágnes kérdőn nézett a férjére, miért nem mentek magasabbra, hiszen mindketten tudták, Peti imádja a „repülést”, órákig hajtja magát a hintában, letörölhetetlen mosollyal az arcocskáján. A férfi széttárta a kezeit, zavartan motyogott valamit a szerinte rossz hidraulikáról. A zsibongó, nevetgélő emberek között csendben hagyták el a lakótelep hatalmas parkolójában felállított utazó vidámparkot.
– Mi a baj? – kérdezte Ágnes, miután a lakásba léptek.
– Semmi. Csak nehéz napom volt. Három edzést tartottam délután. Alig lehet a kicsiket a szőnyegen tartani, öveket kötni, orrokat törölni, minden pillanatban figyelni kell rájuk. A juniorokkal a hétvégén a magyar bajnokságra megyünk, van három esélyesünk, csak figyelni kell a súlyukra, nehogy az utolsó pillanatban elszúrják. Ismered a csibészeket. Még a vécébe is követem őket, nehogy teleigyák magukat, aztán meg csodálkozva pislogjanak rám az edzés utáni mérlegelésen.

Ágnes fürkésző tekintettel nézte, aztán kiment a konyhába, majd a férfi kedvenc sörével, egy pohár hideg Göcsej barnával tért vissza.
– Ez talán jót tesz – mosolyodott el, és megsimogatta a férje még mindig sápadt arcát. Ákos nagyot kortyolt az italból, de a megszokott, megnyugtató kesernyés íz most nem okozott örömöt. Letette a poharat, átment a gyerekszobába, hogy megnézze, mit csinál a fia. Szerette a világoskék falakat, a rájuk festett mesefigurákat, amelyek nemcsak Petit, de őt is megnyugtatták. A göndör fürtű fiúcska a betűket rakosgatta nagy odafigyeléssel, s amikor meglátta az apját, felderült az arca. A férfi leült mellé, és a szőnyegre kiborított Scrabble betűiből szavakat kezdett kirakni.
– Játszótér, homokozó, esernyő, hinta – sorolta egymás után csillogó szemekkel a gyermek.
– Figyelj, most kirakom, hogy „anya” – mondta Ákos, de az „apa” szót rakta össze.
– Apa! – nevetett huncutul a fiú, jelezve, hogy nem lehet becsapni.

A férfi mosolyogva ölelte magához, a háttérben halkan szólt Peti kedvence, a Coldplay.

A kisfiú másfél éve olvasott, csak odapillantott a kirakott betűkre, és már mondta is a szavakat. Kétéves kora környékén egy betűvonattal kezdett játszadozni, és kérdőn nézett a szüleire, ha a kezébe vette a játék egy-egy darabját. Hol az anyja, hol az apja válaszolgatott neki, milyen betűt tart a kezében. Aztán amikor az egyik bevásárlóközpontban nézelődtek, a fiúcska elkezdte összeolvasni a feliratokat: „bomba árak… kijárat… leértékelés…”, majd a hazafelé úton, a kocsi ablakán nézelődve sorolta egymás után az óriásplakátok feliratait. A szülők nem lepődtek meg, tudták, különleges gyermeket nevelnek, az orvosok címkét is ragasztottak rá: autista.

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

-------------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/

Rutinos mozdulatokkal gyűjtötte össze a sűrű fogú gereblyével a gyeplazítás utáni maradványokat. Bezsákolta az elszáradt fűkupacokat, majd a gondosan kimért gyeptrágyával akkurátusan beszórta az erősen megkopasztott, siralmas állapotot mutató területet. Nem esett kétségbe, tudta, a fű meghálálja a gondoskodást, a felülvetés után szebb lesz, mint új korában, és az eső is teszi majd a dolgát. Kis pihenőt tartott az ilyenkor kötelező bőséges locsolás előtt, a fejhallgatóján hangosabbra állította a zenét, levette a szalmakalapját, és a zsebkendőjével megtörölte a homlokát. Listájának kedvenc dala szólt, együtt énekelt Cseh Tamással: „Minden álmomban százféle változatban te vagy velem…”

– Nem csak álmodban – integetett nevetve a kertbe lépő felesége, és gyöngyöző pohárban egy hosszúlépést nyújtott felé.
– Soha nem láttam még ilyen szépet – jelentette ki jelentőségteljesen Ede, miközben Laura szemébe nézett, majd hatásszünetet tartva, fülig érő szájjal folytatta. – Se asszonyt, se fröccsöt.

Morvai Edének a szenvedélyévé vált a kerti munka. Az ízére akkor kapott rá, amikor a vírus berobbanása után a kormány azt tanácsolta: mindenki maradjon otthon! Hát ő maradt. Informatikusként a munkáját home office-ban vitte, aztán a szomszédját megirigyelve kertészkedni kezdett. Kezdetben füvet nyírt, locsolt, majd felbátorodva gyeplazított, trágyázott, virágot, fát ültetett, metszett, magaságyást eszkábált, paradicsommal, paprikával, hagymával, retekkel, eperrel látta el a családot. Soha nem ettek annyi csabai kolbászos rizses lecsót, mint azon a nyáron. A neten rendelt magának kertésznadrágot, vastag talpú munkáscipőt, és az öreg szalmakalap is előkerült a szekrény mélyéről. Úgy nézett ki, mint a rajzfilmbéli Kisvakond.

Amikor a ház két szintjéhez tartozó kertek már csak némi karbantartást igényeltek, a fejébe vette, hogy kitakarítja a hegyoldali telek alján lévő hétszáz négyzetméteres elvadult csalitost. Előtte kertészektől ajánlatot kért, de az egymilliós válasz még inkább felpaprikázta. Nekiugrott a jelentős szintkülönbségű, akácerdő, vadmálna, borostyán, csalán borította dzsungelnek. A családja az első napokban csak a kalapját látta a teraszról, Ede csupán enni, inni, valamint a mobilját és a fejhallgatóját tölteni járt fel a házba.

Visított a láncfűrész, csattogott a balta és a csákány, a kivágott akácfák tuskói sem okoztak gondot számára. Többmázsányi elkorhadt fát hordott fel és vitetett el, reggeltől estig járt az ágdaráló, harminczsáknyi zöldhulladékot szedett össze. Elköszönt a nyár, mire végzett a munkával.

Negyvenes aputeste alól előbújtak az egykori birkózó izmai, tizenkét kiló csúszott le róla, és még csak eszébe sem jutottak a versenyek előtti kínzó fogyasztások. Laura szerelmesen bújt hozzá éjszakánként, akár az ifjúkori szép időkben.

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

---------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/

Úgy ült Csepel kerékpárja nyergében, mint ha egy luxus-Mercedes volánja mögül szemlélné a világot. Kihúzta magát, biccentéssel fogadta a köszönéseket. Tyukodi Géza, ismerve a kisvárosi hierarchia szabályait, kevés embert üdvözölt előre. Őket is a maga módján: hangosan csengetett, és önmagát szórakoztatva, az orra alatt mormogva válogatott gorombaságokat küldött mosolyogva az illető felé. Erős álla, hátrasimított őszes haja határozott ember benyomását keltette. Aranykeretes napszemüvegén hol a nyári verőfény, hol a bágyadt téli napsugár csillant meg, az elmaradhatatlan kellék mögül feltűnés nélkül vizsgálódhatott. Állandó ruhadarabként szolgált a vesét takaró dzseki, hideg időben a bélelt változat került elő a szerkényből, a tavasz beköszöntét márkás, pénztárca nagyságúra összehajtható pillekönnyű társa jelezte. Farmert ritkán viselt a városka iskolaigazgatója, a kord- és szövetnadrág szárára tette a biciklizéshez nélkülözhetetlen csiptetőt.

Jellegzetes figurájához órát lehetett igazítani. Negyed nyolckor tolta ki csillogó-villogó járgányát a társasház tárolójából, tekintetét a második emeleti lakás konyhaablakára emelve, egy „majd jövök, kisszívem!” köszönés után átkarikázott az öt percre lévő munkahelyére. Kerékpárját időtlen idők óta az irodája előtt tárolta, így is megesett, hogy a leeresztett gumik felpumpálásával kellett kezdenie a hazautat. Néha az az érzése támadt, hogy nem a gyerekek, hanem a tanári kar tagjai szórakoznak vele.

Afelől kétsége sem volt, hogy a nebulók rajonganak érte. Hacsak tehette, a szüneteket a folyosón töltötte. A labda soha nem hiányzott a hóna alól, a futballcsapatok edzőjeként dekázóversenyre és tizenegyespárbajra hívta ki az ügyesebbeket. A fiúkat tüntette ki figyelmével, lányból otthon volt neki kettő, pedagógusdiploma ide, évtizedek tapasztalata oda, nem értett a nyelvükön, nevelésüket a feleségére bízta. Szívfájdalmat jelentett számára a fiúörökös hiánya, nehezen fogadta el, hogy nincs, aki továbbvigye a futball szeretetét, a csapatépítés szenvedélyét. Minden játékosát kicsit a fiának tekintette, az iskola után is figyelemmel követte a sorsukat.

Személyét egy (kis)városi legenda lengte körül. Azt pusmogták, hogy a felesége elsőre fiút szült volna, ám a hatodik hónapban elvetélt a megyei kórházban. Tyukodi majdnem eszét vesztette, éjjel-nappal imádott asszonya mellett volt, vigasztalta, a széltől is óvta. Úgy tartják, az apró hófehér koporsót üresen engedték le a sírgödörbe, sőt a szóbeszéd szerint a férfi hazavitte a fiát, a magzat egy formalinnal telt ötliteres üvegben tette meg az utat a gyerekkori barát és csapattárs, Bandi régi Trabantjának anyósülésén, az apja karjainak óvó ölelésében. A kocsmákban az emberek tovább szőtték a történet szálait, néhányan azt állították, hogy a Tyukodi-lakás spájzában a szilvabefőttek, a savanyított kisdinnyék és a vastagkolbászok között gubbaszt a Fiú, a kis Géza.

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

--------------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/