Esős napok

Az utolsó lábtempó nem kellett volna. A parton addig mosolygó, vöröskeresztes pólót viselő lány hiába emelte kétségbeesetten a kezét, már késő volt. A fiú feje erőből a medence falához csapódott, a vére vörösre festette a vizet körülötte. Szabolcs a szégyentől a „négyes” aljáig süllyedt, majd onnan felrúgva magát, erőltetett vigyorral pattant ki a partra. Az odarohanó lány ijedt arccal csak annyit kérdezett: – Te mindig így ismerkedsz?

Napok óta kerülgették egymást. A fiú a dzsúdócsapat tagjaként edzőtáborban vett részt, a társaság a napi két edzés között a Nagyerdei strandon múlatta az időt. Az idősebbek az étterem árnyékos teraszán kártyáztak, a fiatalabbak néha úsztak egy-két hosszt, de leginkább a csajokat stírölték. Szabolcs ekkor figyelt fel a csinos, szőke hajú lányra, aki a „négyesként” ismert műugró medence melletti elsősegély-pavilonban ügyelt egy nagydarab, szakállas doki segítőjeként.

Az összemosolygásokat követő „szia-szia” után a fiú úgy érezte, meg kell hódítania a lányt, de legalább megnevettetni. Ugrott fejest, szaltót, indiánfejest, ám nem igazán sikerült magára vonni a figyelmét. Aztán gondolt egyet, és műúszó-bemutatóba kezdett, a kabinostól még egy csipeszt is szerzett az orrára. A parton felemelt karral gyakorlatra jelentkezett, leszorított spiccel, kidüllesztett mellkassal tett néhány lépést, aztán a vízbe ugrást követően össze- vissza kalimpált, forgott, bukfencezett. A lány végre elnevette magát, Szabolcs pedig ettől megrészegülve rosszul mérte fel a távolságot, a hátán bohóckodva, egy erőteljes békalábtempó után lestukkolta a medencefalat.

A lány támogatásával jutott el a pavilonig, ahol az orvos megtisztította a sebet, majd gézből turbánt tekert rá. A fehér gézcsíkok, mint egy korona, úgy szorították le a fiú fekete haját.

– Anna, kérem, kísérje át a keményfejű fiatalembert a klinikára, az I-es sebészeten keresse Réthalmi doktort – adta ki az utasítást az orvos. – A tetanusz mellett minimum öt öltés lesz, de ezt majd a kolléga eldönti. Maradjon vele maga is, amíg ellátják, nem kell sietnie vissza.

Szótlanul mentek végig a strandon, át a villamossíneken, öt perc múlva a debreceni klinika hűs folyosóján várakoztak.

– Engem ezért az edző meg fog ölni – szólalt meg a fiú. – A felkészülés kellős közepén! Hogy lehetek ekkora hülye!?
– Ne izgulj – nyugtatta a lány. – Nem lesz semmi gond.
– Hogyhogy nem láttalak eddig? Sokat járunk az egészségügyi szakközépbe bulizni.
– Nem oda jártam. Várdán érettségiztem, aztán ide felvételiztem. Szeptembertől az utolsó évemet kezdem az orvosin.

A fiú meglepődött, egy majdnem doktornőt bolondítok, futott át az agyán. A csendet a közeledő orvos klumpájának klaffogása törte meg. Szabolcs húsz percet töltött a vizsgálóban, míg a tetanusz után összevarrták a fejét. Bármennyire irtózott a tűtől, egy szisszenés sem hagyta el a száját.

A kínos eset után napokig kereste a lányt, de hiába. Átkozta magát, hogy nem volt rámenősebb és nem kért randevút aznap, amikor a kórház kapujánál elváltak. Már megbékélt vele, hogy nem látja többé, amikor a tábor utolsó napján megpillantotta: a lány a pavilon előtt egy széken napozott. Hirtelen ötlettől vezérelve elszaladt egy lángosért, így köszönt rá. A meglepett arcot fülig érő mosoly váltotta.

– Istenem, mit adnék érte, ha még tejföl is lenne rajta! – ábrándozott tettetett színpadiassággal.

Szabolcs ekkor a háta mögül elővette a lángossütőből „kölcsönvett” tejfölöspoharat. – Hölgyem, állok szolgálatára.
– Gondolatolvasó vagy?
– Mondjam, mi jár a fejedben?
– Ne! Meg ne próbáld! – pirult el nevetve a lány.

A környezetük nem jósolt hosszú időt a kapcsolatuknak. Mintha két külön bolygóról érkeztek volna. Anna tudta, mit akar, minden idegszálával az utolsó egyetemi évére koncentrált, a diploma megszerzése után státuszra hajtott a klinika sebészetén, hogy aztán újabb hat évet dolgozzon látástól vakulásig a szakvizsgáért; a fiú az elhalasztott felvételije után sportállásban próbált előrébb jutni, kapaszkodott, de a korosztályos sikerek mit sem értek, a felnőttek mezőnyében kevés volt a tapasztalata. Kenyérkereső fogását, a balra combot esélye sem volt eladni, a mezőny fizikálisan előtte járt, ezért az edzések előtt és után a súlyzókat nyüstölte, nyakában súllyal mászta függeszkedve a kötelet. Üldözte, vágyta a sikert, éjjel bajnoki címekről álmodozott, a tréningek között olvasott, olykor meg minősíthetetlenül rossz verseket írt.

Ha kevés közös szabadidejük akadt, kézen fogva indultak el látszólag céltalanul bebarangolni a debreceni óvárost. Szabolcs megmutatta Szabó Magda regényeinek helyszíneit, a macskaköveken lépdelve megérintette őket a múlt. A jelen izgalmát is felfedezték, Cseh Tamást hallgattak a nyolcvanas évek közepén oly népszerű Biogál klubban, vagy az Óbester borozóban beszélgettek órákig, a merlot mellé lila hagymás zsíros kenyérrel csillapították éhségüket. Ha tehették, a kedvencükkel, a Hungária étterem sült kapros-juhtúrós csuszájával koronázták meg a kimerítően hosszú gyalogtúrát.
A szombat délutánt a bűnbeesés óráinak nevezték ki, ha nem volt verseny, és Szabolcsnak nem kellett a súlyára figyelnie, élvezettel tesztelték a Pálma cukrászda kínálatát, hogy aztán pihegve andalogjanak a százéves tölgyfák alatt.

Anna szőke fürtjeit leginkább kontyba fésülte, élvezte, hogy a fiú mellett nyugodtan magas sarkúba bújhat, és még így is a vállára tudja hajtani a fejét. Biztonságban érezte magát, és tetszett neki, hogy az emberek utánuk fordulnak. Ilyenkor még szorosabban Szabolcshoz bújt.

Egy nyárvégi zápor bezavarta őket a fiú kedvenc helyére, Gambrinus közben megbújó antikváriumba. A racionális medika elindult az orvosi szakkönyvek felé, de Szabolcs kézen fogta, és finoman elhúzta onnan a kis üzlet egyik eldugott sarkába. Néhány másodperc pásztázás után leemelt a polcról egy vékony könyvet, kinyitotta, és szinte bele se nézve halkan egy versbe kezdett. Az elbűvölt lány a zöldes-sárga szemekbe belefeledkezve két sort jegyzett meg, de azokat egy életre: Szavaid selyme szíven simogat, / Mint márciusi szél a sírokat!

Anna ekkor szeretett bele menthetetlenül a nála három évvel fiatalabb fiúba. Két tenyerébe fogta Szabolcs kipirosodott arcát, és puhán megcsókolta. A máskor nagydumás, a nőket lazán bolondító magabiztos srác meglepődött, zavartan motyogott még valamit egy bizonyos Annáról szóló versről, de egy újabb csók beléfojtotta a szót.

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

------------------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/