Összeragasztott múlt

Nem volt olyan nap, hogy ne gondolt volna a lányra. Harmincöt év telt el azóta, hogy Krisztina kilépett az életéből. Két házasságon, három gyermeken, két unokán túl is csak azt a barna hajú, karcsú lányt próbálta felidézni magában, ha a zűrzavarban valami megnyugtatóra vágyott. Krisztina egyszerre volt a nyugalom és a soha be nem gyógyuló seb. Iván úgy érezte, egykori szerelme ott ragadt agyának tekervényeiben, ha akarna, sem tudna szabadulni a számára édes pokolból. Olykor persze megpróbálta. Lement alfába, jógázott, kártyázott, hegyet mászott, folyót úszott át, még Indiába is elutazott, de a bölcs a fejét ingatva csak mosolygott.

Más férfi az ő korában őrül meg, mindenféle kapuzárási pánik mögé bújik: chopperre, cabrióra, hamvasbarack-szeretőre, új, kalandokkal teli életre vágyik, ő meg egy ötvenes nőről szövi az álmait nap mint nap, miközben ezer kifogást talál, hogy miért ne kutassa fel. A gyávaságát nem sorolta közéjük.

Milliószor végiggondolta azt a júniusi napot, miért engedett, amikor egy szemlesütve, zavartan előadott elbocsátó monológ után Krisztina közölte vele, nem lehet közös jövőjük, többé ne keresse, kurtán-furcsán lezárva kétéves kapcsolatukat. Két hónap múlva a lány eltűnt a városból. Azt beszélték, az apja, az egykor Afrikában külszolgálatot teljesítő diplomata újra külföldön kapott feladatot, mások szerint a lány szégyenbe esett, többször látták a város nőgyógyászati klinikáján.

Pedig Iván azt hitte, nekik sikerül.

A nagyhatalmú káder lánya meg ő, a nagyszájú, öntörvényű vízilabdás. Várta őket a nagybetűs élet: a sikeres műegyetemi felvételije után Ivánt két budapesti nagycsapat is csábította, Krisztina az ELTE angol szakán kezdett volna szeptemberben. Olyan szerelem volt az övék, hogy beleremegett a föld. Legalábbis ő így gondolta. Aztán hirtelen ottmaradt a szenvedélyes ölelések, világmegváltó beszélgetések, szélfútta álmok után kisemmizve. A lány a búcsúzáskor, mint egy robot, a kezébe nyomott egy Radnóti-kötetet, néhány bakelitet meg a kedvenc fényképüket, amelyről levágta magát.

A csonka képet azóta a tárcájában őrizte. Ha egyedül volt, sokszor elővette, és ilyenkor, mint egy varázslat, a hiányzó rész megjelent a szemei előtt: az uszoda lelátója előtt állnak, Krisztina nevet, kócos hajának kamillaillatát messzire fújja a szél.

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

-------------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/