Béla, Béla, Béluska

A hetvenhat éves vidéki kisnyugdíjas párás szemmel nézte a komódon lévő fényképet. Most kivételesen nem a családtagjaitól hatódott meg, egy megsárgult szélű fekete-fehér fotót simogatott, amelyen a 1977-es bajnok Vasas futballistái néztek szembe jókedvűen a világgal. Bár imádta a Mészöly–Farkas-féle csodacsapatot, a szíve csücske a Mészáros Bubu–Várady Béla fémjelezte társaság volt. Illovszky Rudi bácsinál pedig nem létezett számára nagyobb isten; a trénert, aki a legnehezebb helyzetekben is kitartott a klub mellett, mindenkinél többre becsülte.

Gyermekkora óta drukkolt a csapatnak, az első szó a Vasas volt, amit kibetűzött a sportújságból. Aztán ideológiát is gyártott hozzá, elvégre kinek szurkoljon egy vasas szakmunkásnak tanuló fiatalember? Már szakiként, minden áldott nap „hajrá, Vasas!” köszönéssel nyitott be a tmk-műhelybe, amire össznépi hurrogás és egy elhaló „hajrá, Fradi!” volt a válasz.

Amikor rápillantott a satupadja felett lévő Vasas-zászlóra, tudta: a világban minden a helyén van. Mert hitvallása szerint asszonyt cserélhet az ember, meg is tette néhányszor, de csapatot és hazát soha! Akkor is kitartott, amikor kedvencei 2002-ben az NB II.-be merültek alá, tüntetőleg hordozta a csapat fotójával díszített nejlonszatyrot. Ha csak tehette, minél több budapesti tanfolyamot, munkát vállalt, hogy kilátogathasson a Fáy utcába. Olyan áhítattal figyelte a tréningező játékosokat, mintha azok a világ legjobbjai lettek volna. Számára azok is voltak.

Miután elmerengett a régi szép időkön, a halkan duruzsoló tévé hangjai szembesítették a szomorú valósággal. Szerette tudni, mi történik a világban, határozott véleményét a termálfürdőben osztotta meg baráti társaságának tagjaival. Amikor a hatodik csatornán is a koronavírusról beszéltek, kikapcsolta a készüléket. Unta már, akárcsak ezt az egész önként vállalt házi fogságot. Felvette a könnyű tavaszi kabátját, fejébe húzta a sildes sapkáját, kilépett a kis ház ajtaján, és a lépcső korlátjába erősen kapaszkodva lement a kertbe. Nem volt már olyan fürge, mint jó néhány éve. Az utóbbi esztendők mindent hoztak, csak könnyű álmokat nem.

Nyáron rakoncátlankodott a szíve, a fiúk rátettek még egy lapáttal: az utolsó fordulóban bukták az első vonalba jutásért vívott küzdelmet. Aztán jött az új edző. Régi vágású, kemény tréner, remélte, ő gatyába rázza majd a kedvenceit. Bízott benne, akár a huszonöt éves Opel Corsájában.
A csalóka tavaszi napfénytől jobb kedvre derült. Nagyot köszönt a kerítése előtt elkarikázó postásnőnek.
– Csókolom, Marika, nem hozott nekem szerelmes levelet?
– Jaj, Ferenc, menjen már! – érkezett a válasz egy kacaj kíséretében.

Csak nem indul olyan rosszul ez a nap, gondolta a férfi. Léda nevű óriás schnauzerje sem felejtette el üdvözölni, hatalmas tappancsait a kisnyugdíjas mellére téve boldogan nyalogatta annak arcát. Az öreg nevetett, majd gondosan leporolta a Vasas-címerrel díszített kapucnis felsőjéről a kutya lábnyomait; aztán lehajolt, megfogta az állat fejét, a szemébe nézett, és csak annyit kérdezett.

– Ugye szép tavaszunk lesz, kiskutyám? – Léda vidám vakkantását határozott igennek vette.

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

------------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/