Száz határon át

Mottó: „Nincs igazság és nincs emberiség. Csak igazságok vannak és emberek.”
Szerb Antal

Ez most az ő igazsága? Vagy valamiféle elégtétel lenne a sorstól? – villant át Levente agyán. Nézte, ahogy az ezüstösen csillogó gép felszáll a reptér betonjáról. Egymást kergették a gondolatok a fejében, miközben már hazafelé, a Ferihegy felől az M3-as irányába tartott. Néhány kilométer után az egyik óriásplakáton az öt karika nézett szembe vele: London 2012, Hajrá, magyarok!

Olimpia. Ízlelgette a szót. Ismerősen csengett. Keserűen. Beállította a tempomatot, a sávtartót; a hosszabb utakon igénybe vette a kocsi extráit. Szeretett csendben, egyedül utazni, legtöbbször hangoskönyvet hallgatott a kétórás vezetés alatt. Most azonban nem mozdult a keze, hogy elindítsa az MP3-at. Eszébe jutott egy másik utazás. Az ő utazása. Határokon át. Sok évvel ezelőtt…

Kábán pakolta a táskájába a személyes dolgait a bukaresti központi edzőtábor 207-es szobájában, a csomagok nagy része már összekészítve várta az indulást. Dzsúdóruhák, rajtszám, melegítők, minden katonás rendben hajtogatva, ahogy az a Steauában szolgálatot teljesítő díszbakától elvárható. Csak az olimpiai formaruha hiányzott. Arra azonban hiába várt: az indulás előtt egyetlen nappal közölte vele a válogatott edzője, hogy kimarad a Los Angelesbe utazó csapatból, csak három súlycsoportban képviselik az országot a 84-es játékokon. A tréner indokot nem mondott, csak a kezeit tárta szét, ezzel a további kérdezősködést megelőzve, a maga részéről lezártnak tekintette a beszélgetést.

Levente üveges tekintettel nézett ki a vonatablakon, miközben a szerelvény kihúzott a bukaresti pályaudvarról. Nem hitte el, hogy ez vele történik. Néhány napja még minden rendben lévőnek látszott, megkapták a szigorú és alapos eligazítást is, hogyan kell egy román sportolónak viselkednie Amerikában. Próbált magyarázatot keresni, miért hagyták ki a csapatból. Talán attól féltek, hogy megpattan? Eszében sem jutott, ő csak dzsúdózni akart. Érmet nyerni.

Százszor lépett ki a komfortzónájából, új, addig ismeretlen határokig jutott, hogy tengernyi munka után elmondhassa magáról: a legjobbak közé tartozik a 71 kilogrammban. A felmérések után az edzőtáborban azt mondták neki, a súlycsoportját mintha rá tervezték volna, úgy illik bele, mint a kéz a méretre varrt kesztyűbe. Most ebből a kézből csavarták ki az esélyt, Los Angeles helyett hazafelé tart. Nagyváradra.

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

---------------------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/