Az Erzsi fia

Lehet, csak az idő szépíti meg, de visszagondolva, egy-két esős nap kivételével, általában szikrázó napsütésben indultunk locsolkodni. Életem első néhány évében anyám falujában éltünk, ekkortájt apám vitt magával, kiskamaszként már keresztapámmal és a nálam néhány hónappal fiatalabb unokatestvéremmel, Attilával szórtuk a kölnit a rokonságra.

Aztán beköltöztünk a „városba”, az iskolát már ott kezdtem, de amikor csak tehettem, mentem vissza, el sem tudtam képzelni, hogy éppen a húsvétot hagyjam ki. Pontos koreográfia szerint zajlottak a hétfő délelőtti események. Miután ünneplőbe vágtuk magunkat és meglocsoltuk a keresztanyámat, indultunk a nagyszüleim házához, ahol az elmaradhatatlan húsvéti menü várt ránk: fonott kalács, vaj, főtt sonka, tojás, füstölt kolbász, torma, és egy csak az ünnepre készített finomság, a sárgatúró. Keveredtek a füstölt és sós ízek az édes, túrós-tojásos csodával, földöntúli ízorgiát teremtve. Ezek az ételek a mai napig etalonnak számítanak nálunk húsvétkor, a családi örökségem részeként tekintek rájuk. A traktálás során, miután dugig ettem magam, hiába próbáltam hárítani, nagyapám lapátkezének mutatóujját felemelve, mosolyogva csak annyit mondott: kisfiam, nincs olyan rakott szekér, amire ne férne még! Nem vitatkoztam vele, miképp nagyanyámmal sem, aki keresztanyámhoz hasonlóan abban az időben szokatlanul nagy locsolópénzt tett a zsebembe.

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

----------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/