A Fiú

Úgy ült Csepel kerékpárja nyergében, mint ha egy luxus-Mercedes volánja mögül szemlélné a világot. Kihúzta magát, biccentéssel fogadta a köszönéseket. Tyukodi Géza, ismerve a kisvárosi hierarchia szabályait, kevés embert üdvözölt előre. Őket is a maga módján: hangosan csengetett, és önmagát szórakoztatva, az orra alatt mormogva válogatott gorombaságokat küldött mosolyogva az illető felé. Erős álla, hátrasimított őszes haja határozott ember benyomását keltette. Aranykeretes napszemüvegén hol a nyári verőfény, hol a bágyadt téli napsugár csillant meg, az elmaradhatatlan kellék mögül feltűnés nélkül vizsgálódhatott. Állandó ruhadarabként szolgált a vesét takaró dzseki, hideg időben a bélelt változat került elő a szerkényből, a tavasz beköszöntét márkás, pénztárca nagyságúra összehajtható pillekönnyű társa jelezte. Farmert ritkán viselt a városka iskolaigazgatója, a kord- és szövetnadrág szárára tette a biciklizéshez nélkülözhetetlen csiptetőt.

Jellegzetes figurájához órát lehetett igazítani. Negyed nyolckor tolta ki csillogó-villogó járgányát a társasház tárolójából, tekintetét a második emeleti lakás konyhaablakára emelve, egy „majd jövök, kisszívem!” köszönés után átkarikázott az öt percre lévő munkahelyére. Kerékpárját időtlen idők óta az irodája előtt tárolta, így is megesett, hogy a leeresztett gumik felpumpálásával kellett kezdenie a hazautat. Néha az az érzése támadt, hogy nem a gyerekek, hanem a tanári kar tagjai szórakoznak vele.

Afelől kétsége sem volt, hogy a nebulók rajonganak érte. Hacsak tehette, a szüneteket a folyosón töltötte. A labda soha nem hiányzott a hóna alól, a futballcsapatok edzőjeként dekázóversenyre és tizenegyespárbajra hívta ki az ügyesebbeket. A fiúkat tüntette ki figyelmével, lányból otthon volt neki kettő, pedagógusdiploma ide, évtizedek tapasztalata oda, nem értett a nyelvükön, nevelésüket a feleségére bízta. Szívfájdalmat jelentett számára a fiúörökös hiánya, nehezen fogadta el, hogy nincs, aki továbbvigye a futball szeretetét, a csapatépítés szenvedélyét. Minden játékosát kicsit a fiának tekintette, az iskola után is figyelemmel követte a sorsukat.

Személyét egy (kis)városi legenda lengte körül. Azt pusmogták, hogy a felesége elsőre fiút szült volna, ám a hatodik hónapban elvetélt a megyei kórházban. Tyukodi majdnem eszét vesztette, éjjel-nappal imádott asszonya mellett volt, vigasztalta, a széltől is óvta. Úgy tartják, az apró hófehér koporsót üresen engedték le a sírgödörbe, sőt a szóbeszéd szerint a férfi hazavitte a fiát, a magzat egy formalinnal telt ötliteres üvegben tette meg az utat a gyerekkori barát és csapattárs, Bandi régi Trabantjának anyósülésén, az apja karjainak óvó ölelésében. A kocsmákban az emberek tovább szőtték a történet szálait, néhányan azt állították, hogy a Tyukodi-lakás spájzában a szilvabefőttek, a savanyított kisdinnyék és a vastagkolbászok között gubbaszt a Fiú, a kis Géza.

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

--------------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/