Kötél és tánc

Hosszasan nézte a mestergerendán átdobott, szakszerűen megcsomózott kötelet, és azon gondolkodott, hogy jutott idáig.

Ő, akit kemény embernek ismer mindenki. Fizikai munkával telt az élete, tanulóként került a vasműbe, onnan is ment nyugdíjba, de ökölvívóként is kivívta a tiszteletet; másfél évtizedet töltött a ringben, öt felnőtt bajnoki arany mellett két Eb-érem is került a nyakába.

Az ifjúkorában legendás edzőjétől, Tóth Misa bácsitól tanult kombináció végigkísérte a karrierjét, a bal felütést jobb felütés követte, aztán egy körelhajlás után jobbhoroggal zárt. Sok esetben ilyenkor nem volt szükség a pontozóbírókra, a betonfejű riválisok is a ring vászonpadlóján végezték. Az edzősködésért nem lelkesedett, a vasműben kínlódott eleget a rábízott ipari tanulókkal, így letette a szükséges vizsgákat és bíróként szolgálta tovább a sportágat.

Számtalan nehéz helyzeten verekedte át magát. Az átveszekedett házasságát lezáró válása sem tudta padlóra küldeni, összegyűjtött annyit, hogy néhány évnyi albérlet után, igaz, hitellel, vett egy apró házat a város szélén. Csombordi Kálmán tartozást nem hagyott rendezetlenül, előtörlesztéssel a házkölcsönt is idő előtt fizette ki. Hogy a világ kerek legyen, hatvanon túl megtalálta a jobbik felét, a nőt, aki szelídségével, szeretetével meggyőzte, hogy vár még rájuk néhány boldog, felhőtlen esztendő. Úgy tervezte, nyugdíjasként kertészkedik, esténként elfröccsözget a saját borából, hétvégén bíráskodik, és élnek majd Marikával, amíg meg nem halnak.

Most meg itt ül a padláson, ezen a kopott, öreg hokedlin, és szégyenszemre bedobni készül a törülközőt. Hol villámsebesen cikázó gondolatokkal a fejében, hol teljes letargiában szuggerálta a kötelet, vagy talán az őt.

Aztán egy óra töprengés, vívódás után mégis úgy döntött, tovább harcol a sorssal, nem okoz gondot a lányának, s mit szólna a gyülekezet – a jóistenről nem is beszélve, tette hozzá magában –, ha így vetne véget az életének. Óvatosan lemászott a padlásról a létrán, levette magáról az egyetlen sötét öltönyét, munkásruhába öltözött és folytatta a pakolást. De a sötét gondolatokat nem tudta kiverni a fejéből: két nap múlva jön a teherautó, hogy kiköltöztessék a házából, ami papíron már egy éve nem az ő tulajdona.

Hol ment félre ez a gyerek? – morfondírozott magában este a konyhaasztalnál ülve, miközben ivott egy kortyot a savanykás házi borból. A lányával soha nem volt gondja, a fiúnál meg állandóan kárt kellett menteni, ő mindig a könnyebb utat kereste. Jó ideig hitt benne, hogy majd csak benő a feje lágya. Csínyként könyvelte el, amikor kilencévesen, a harmadik után a bukását egész nyáron titkolta, égre-földre esküdözött, hogy a bizonyítványa az osztályfőnöknél maradt, aki persze csak a tanév kezdetére érkezik haza külföldről. Jánoska még a negyedikes könyvcsomagot is megvetette a szüleivel.

Az már nem volt olyan vicces, amikor pénzt lopott a családi kasszából, és anyja legjobb barátnőjére fogta. Egy húszéves barátságot döntött romba. Említésre is alig méltó, hogy a cukrásziskola három éve alatt a szülők mi pénzt dugtak a tanárok zsebébe, hogy átrugdossák Jánoskát. Idősebb Csombordi ekkor nem panaszkodott, amiben erősen közrejátszott, hogy igen közel került a fiú osztályfőnöknőjéhez. Mit meg nem teszek a gyerekért, somolygott a légyottok után. Egy gyengéje volt ebben az átkozott világban: a nők.

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

-----------------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/