Hajfrizura

A nők lelkéhez a szavakon keresztül vezet az út. „A szép szavakon keresztül” – szuggerálta Hűspataki Eduárd a saját tükörképének, miközben őszes haját próbálta szalonképes formára beállítani az előszobában. „Most vagy soha” – folytatta a trenírozást, majd a ruhakefével az utolsó szöszt is leseperte a zakójáról. Permetezett némi parfümöt magára, és elindult a munkahelyének év végi bulijába.

Ráfért már a sikerélmény. Életének jó része úgy szaladt el előle, hogy Eduárd csak loholt utána. Kapcsolatai, házasságai zátonyra futottak, pedig azt hitte, a szótlan westernhős figura bejön a nőknek. Mert hallgatni azt nagyon tudott, és szent meggyőződése volt, hogy ismeri a női lélek titkait.

Gyermekkora óta fürkészte a kiismerhetetlen.

Minden a fodrászüzletben kezdődött. A titkok fürkészése és a fodrásznőkhöz való vonzódása is. Kisfiúként nyáron a nagynénje üzletében töltötte a szünidő egy részét. Icus mindössze tizenöt évvel volt idősebb nála, sokkal inkább tekintette a nővérének, mint az anyja húgának. Edut megbabonázta a kencék, púderek, ollók, borotvák, fésűk szentélye, még a szúrós szagú dauervizet is illatosnak találta, este a szárítóbúra zúgását felidézve aludt el. Földöntúli öröm lett úrrá rajta, amikor a hajmosó tálban szakértő kezek masszírozták dús samponhab borította fejbőrét, csodaként élte meg, ahogy gúny tárgyát képező elálló fülei eltűntek az ügyesen nyírt frizura takarásában. Varázslókként tekintett a színes köpenyes, jó illatú nőkre, az üzletben hallott történetekből okulva megállapította, nincs olyan helyzet, amire ott ne találnának megoldást. A székben ülve megnyugodtak a kedélyek, megállt az idő, nem kapkodott senki, mindenre volt praktika, így az akkor nyolcéves Eduárd problémájára is.

A sokat betegeskedő fiúcska gyenge fizikumát rendszeresen felemlegetve, anyja csak úgy engedte egyik focizásból a másikba, ha betartotta a „száradási időt”. „Eduárd, a házból nedves hajjal nem léphetsz ki!” – visszhangzott fülében az intelem.

Edut, mivel reggeltől estig rúgta a bőrt, ez igen kellemetlenül érintette. Icus egyik munkatársnőjének támadt az az ötlete, hogy nyírják le nullásgéppel a fiú haját, a szeptemberi iskolakezdésre úgyis kinő. S bár nagynénje tiltakozott a terv ellen, Edu addig nem mozdult a székből, amíg fel nem zúgott a gép. Vigyorogva nézte a tükörben, ahogy a hajnyíró széles sávot szánt a hajába. Icus tekintetéből az „anyád mindkettőnket meg fog ölni” jóslatot vélte kiolvasni, de nem érdekelte. Büszkeség töltötte el, hogy élete legégetőbb problémája a múlté.

Miután serdülőkorba lépett, a nagynénje helyett már a csinos fodrászkisasszonyok ollója alá hajtotta a fejét, nem különösebben izgatta, hogy esetleg nem a várt végeredmény születik. Tizenhat évesen a szüzességét is az egyik fodrásztanulóval veszítette el, és egy másikkal vigasztalódott, amikor első szerelme egy vízilabdásért dobta. Vicára azonban nem csak a férfivá avatása kapcsán emlékezett örökre, Edu a hajvágások után elégedetten csettintve kurjantotta: ez aztán a hajfrizura!

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

----------------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/