Az ufó

– Magasra, magasra! – kiabálta a kisfiú, és megrántotta az apja karját.
– Nem megy, látod, hiába húzom hátra a kart – válaszolt falfehér arccal Ákos, és tettetett erőfeszítéssel próbálta emelkedésre bírni a Luna park Ufónak nevezett óriásforgójának kabinját.

Rajtuk kívül mindenki a magasban körözött, ők azonban csak nem akartak emelkedni, egy-két méternél nem sikerült feljebb jutniuk. A fiúcska csalódottan szállt ki a kabinból, miután lejárt az idő. Odaszaladt az anyjához, és átölelte a combját. Nem szólt semmit, de ez nem volt meglepő. Kérdést soha nem tett fel, néhány szóval társalgott, már ha volt hozzá kedve. Négyévesen alig beszélt, mintha haragban lett volna a világgal.

Ágnes kérdőn nézett a férjére, miért nem mentek magasabbra, hiszen mindketten tudták, Peti imádja a „repülést”, órákig hajtja magát a hintában, letörölhetetlen mosollyal az arcocskáján. A férfi széttárta a kezeit, zavartan motyogott valamit a szerinte rossz hidraulikáról. A zsibongó, nevetgélő emberek között csendben hagyták el a lakótelep hatalmas parkolójában felállított utazó vidámparkot.
– Mi a baj? – kérdezte Ágnes, miután a lakásba léptek.
– Semmi. Csak nehéz napom volt. Három edzést tartottam délután. Alig lehet a kicsiket a szőnyegen tartani, öveket kötni, orrokat törölni, minden pillanatban figyelni kell rájuk. A juniorokkal a hétvégén a magyar bajnokságra megyünk, van három esélyesünk, csak figyelni kell a súlyukra, nehogy az utolsó pillanatban elszúrják. Ismered a csibészeket. Még a vécébe is követem őket, nehogy teleigyák magukat, aztán meg csodálkozva pislogjanak rám az edzés utáni mérlegelésen.

Ágnes fürkésző tekintettel nézte, aztán kiment a konyhába, majd a férfi kedvenc sörével, egy pohár hideg Göcsej barnával tért vissza.
– Ez talán jót tesz – mosolyodott el, és megsimogatta a férje még mindig sápadt arcát. Ákos nagyot kortyolt az italból, de a megszokott, megnyugtató kesernyés íz most nem okozott örömöt. Letette a poharat, átment a gyerekszobába, hogy megnézze, mit csinál a fia. Szerette a világoskék falakat, a rájuk festett mesefigurákat, amelyek nemcsak Petit, de őt is megnyugtatták. A göndör fürtű fiúcska a betűket rakosgatta nagy odafigyeléssel, s amikor meglátta az apját, felderült az arca. A férfi leült mellé, és a szőnyegre kiborított Scrabble betűiből szavakat kezdett kirakni.
– Játszótér, homokozó, esernyő, hinta – sorolta egymás után csillogó szemekkel a gyermek.
– Figyelj, most kirakom, hogy „anya” – mondta Ákos, de az „apa” szót rakta össze.
– Apa! – nevetett huncutul a fiú, jelezve, hogy nem lehet becsapni.

A férfi mosolyogva ölelte magához, a háttérben halkan szólt Peti kedvence, a Coldplay.

A kisfiú másfél éve olvasott, csak odapillantott a kirakott betűkre, és már mondta is a szavakat. Kétéves kora környékén egy betűvonattal kezdett játszadozni, és kérdőn nézett a szüleire, ha a kezébe vette a játék egy-egy darabját. Hol az anyja, hol az apja válaszolgatott neki, milyen betűt tart a kezében. Aztán amikor az egyik bevásárlóközpontban nézelődtek, a fiúcska elkezdte összeolvasni a feliratokat: „bomba árak… kijárat… leértékelés…”, majd a hazafelé úton, a kocsi ablakán nézelődve sorolta egymás után az óriásplakátok feliratait. A szülők nem lepődtek meg, tudták, különleges gyermeket nevelnek, az orvosok címkét is ragasztottak rá: autista.

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

-------------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/