Ötvenen túl is szeretem anyám „meséit”. Somolyogva hallgatom, amikor látogatásai alkalmával gyermekkori betegeskedéseimet ecseteli, soha nem felejti el megemlíteni, hogy lehettem bármennyire lázas, nyűgös, ha gyógynövényes, kesernyés folyadékkal teli kanálkával közeledett felém, mindig felderült az arcom. Míg más gyereket úgy kellett lefogni, hogy belétuszkolják az orvosságot, addig én csillogó szemmel kértem repetát. Manapság pedig azért kapok Unicumot tőle, hogy újra láthassa azt a gyermeki csillogást a tekintetemben.

Ünnepek, jeles alkalmak elmaradhatatlan szereplője nálunk az említett ital, nincs terített asztal nélküle, hosszú évek, évtizedek óta kísér minket szinte családi barátként. A fogyasztása persze csak mértékkel, berúgni belőle már-már barbárság, az ifjonti hévvel elkövetett cselekedetek pedig a múlt jótékony homályába vesztek…

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

--------------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/

Ha egy sötétzöld, AH-s rendszámú, kereklámpás Lada 1200-es jelent meg a közelünkben, tudtuk, mihez tartsuk magunkat. A pártállami időkben a rendőrséggel nem packáztunk. Viszont azt is megtapasztaltam, milyen érzés, ha egy ilyen kocsi volánja mögül, a lehúzott ablakon kikönyökölve szemlélem a világot, fagylalttal a kezemben. Tizenöt évig okkal tekintettem második otthonomnak a rendőrséghez köthető Debreceni Dózsa Mikes Kelemen utcai kisstadionját. A létesítmény dzsúdócsarnokában töltöttem a délutánjaimat, az iskolai szüneteket, lila-fehér színekben telt életem jó része, a leszerelésemet követő hazatérésem után itt dolgoztam a sportiskola edzőjeként. Barátaim többsége a teremből került ki, az edzések, versenyek, edzőtáborok, bulik emléke mindörökre összeköt minket.

Maradjunk annyiban, nem eminens úrifiúk alkották a társaságot, zömében lakótelepi, külvárosi srácokként váltunk erős csapattá – a tatamin kívül is. Csibészségért nem mentünk a szomszédba, edzőink jól ismerték csavaros észjárásunkat, az erkölcsöt akkoriban lazán értelmező világnézetünket, nem volt könnyű megvezetni őket. A tatamin azonban nem sumákoltunk, melóztunk tisztességesen, a kitűnő egyéni eredmények mellett mi szereztük Debrecen első korosztályos országos csapatbajnoki címét, 1983-ban a juniorok (17–19 évesek) között nem találtunk legyőzőre.

A tizennégyet betöltve a felnőttekkel edzettünk és táboroztunk, a minden hájjal megkent „öregektől” sem csak a szőnyegen lestünk el a trükköket. Kalandjaink, csínytevéseink, kisebb-nagyobb balhéink hosszú felsorolásától eltekintenék, a srácok, edzők, szakvezetők úgyis ismerik egytől egyig őket. Az alábbi történetet viszont a barátommal nem propagáltunk.

Jó okkal hallgattunk róla.

A felnőtt csapatbajnokságra a szokásos menetrend szerint készültünk: délelőtt tréning a Dózsa-csarnokban, aztán ebéd a közeli Zöldfában, utána relaxálás a Nagyerdei strandon, majd kis pihenő után, késő délután nekiveselkedtünk a nap második edzésének. De minek a pihenő az életerőtől majd kicsattanó, a gimnáziumi kikérő szabadságát élvező srácoknak? Mi nem éltünk vele…

„Kicsi, gyere velem rózsát szedni” – simogatta meg a langyos nyári éjszakát, na meg persze az én gyermeki lelkemet Cserháti Zsuzsa hangja. Aztán jött a többi, ma is népszerű sláger: Én leszek, Édes kisfiam, Árva fiú. De megesett, hogy Szécsi Pál Egy szál harangvirág című dalának névnapi köszöntőjére aludtam el.

Gyermekkorom egy része, úgy négy-öt év, Debrecen belvárosában telt, házrészünk ablakait egy keskeny szervizút választotta el a Várkapu Étterem hátsó bejáratától. Felénk néztek az emeleten lévő zenekari dobogó mögötti, nyáron szélesre tárt ablakszárnyak, így koncertminőségben hallgathattam az Aranybika bárjából átsétáló sztárokat, akik itt is leadták a maguk műsorát, de a vendéglátós muzsikusoknak köszönhetően kívülről fújtam a kor legismertebb számait is.

Zenei alapképzésem mellett a pici udvarunk tökéletes lehetőséget nyújtott a város pereméről hozott futballtudásom csiszolására, az önképzés eredményeit egy meglazított kerítésléc félrehajtása után a suli bitumenes kézilabdapályáján tesztelhettem a környékbeli srácok társaságában. Míg a rádióban csak tíz percig szólt a népszerű Játék és muzsika Czigány Györggyel, nálam egész nyáron ment.

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

-------------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/

Mottó: „Ha egy tónak képzeljük el a boldogságot, akkor miként lehet, hogy utólag mégis elfér egy pálinkáspohárban?” (Papp Sándor Zsigmond – Semmi kis életek)

Fantasztikus érzés apának lenni. Harminchárom éve született a lányom – aki ma már kétgyermekes anyuka –, de gyermekkorának bizonyos pillanatai ma is élénken élnek az emlékezetemben.

Üres a lakás, nem találom a helyem, csak kóválygok a téli szürkeségben. A feleségem a békéscsabai kórházban, hamarabb jön a baba. Várom a reggelt, hogy bemehessek hozzá. Addig, hogy teljen az idő, egy kád forró vízbe menekülök, aztán arra ébredek, hogy didergek. Bár azt hiszem, nem a kihűlt víztől, sokkal inkább a félelemtől…

Öt perc sem kell, míg kocsival a jeges úton a kórházba rodeózok, majd lépteimet lelassítva a szülészetre vezető széles lépcsősoron, magamban mormogva kérem az összes szent segítségét. Ígérek én mindent. Hatalmas kő esik le a szívemről, amikor közlik, minden rendben, aprócska, de egészséges kislányom született. Majdnem egy hét telik el, míg hazahozhatom őket. A kórházból jövet a Trabanttal állunk a Körös Hotel melletti lámpánál, hátranézek, mögöttem a gyönyörű feleségem egy világoskék plédbe bugyolálva öleli magához az angyalarcú csöppséget. Tudom, érzem, kevés ilyen felhőtlen pillanat lesz az életemben.

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

----------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/

Szia, Cimbi!

Bírnád a srácot. Belevaló, tökös gyerek, imádja a bunyót, ráadásul amellett, hogy tehetséges, fanatikus is. Már jó pár éve látszott, hogy van vére a harchoz, kiemelkedett az itthoni mezőnyből, de ez nem volt elég neki, négy éve az USA-ban edz, az egyik legjobb MMA- klubban pallérozzák. Képzeld, New Yorkban, a Madison Square Gardenben is meccselt, egy repülő térdessel úgy kifektette az amcsit, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Jó úton halad afelé, hogy címmeccset vívjon az egyik legnagyobb profi szervezetnél.

Hogy miért jutottál a fiúról eszembe? Emlékszel, mennyit agyaltunk az dzsúdóedzések előtt és után, mire mennénk egy ökölvívóval, vagy egy karatés egy dzsicussal? Ma már ez kiderül a ketrecben, olyan komplexek a srácok, hogy szinte minden küzdősportágban profik. Annak kell lenniük! Sajnálhatod, hogy nem látod ezeket a harcokat, bár nem tudom, milyen az a távoli világ, ahová elmentél…

A teljes írás a Kapáslövés című novelláskötetben olvasható.

-----------------------------------------

A Kapáslövés kapható a Líra és a Libri országos hálózatának boltjaiban, de kedvezményes áron, akár dedikálva is, megrendelhető a kiadótól, a Kék Európa Stúdiótól:

https://www.kekeuropa.hu/balogh-zoltan-kapasloves-sportos-novellak-es-egyeb-irasok/